A Béka látott egy csodás
ökröt, s irigy lett termetére.
S bár öklömnyi se volt, kisebb, mint egy tojás,
felfújta jól magát, feszült, dagatd, remélve,
ökrömnyi naggyá nőhet könnyedén.
„Figyeld csak – így szolt -, szépöcsém,
elég-e már? No mondd, megnőttem valahára?” –
„Csöppet sem!” – „Most?” – „Dehogy!” –
„No most?” – „Ne törd magad!”
„Most szóljál!” – „Á, kevés!” – Erre a satnya pára
úgy feldagadt, hogy szétfakadt.

Eféle bölcseket ma mindenütt találni:
Pompás kastélyt rakat minden bugris ma már,
minden herceg: megannyi kiskirály,
főúri udvart tart a márki.

/Nyéki Lajos fordítása/